ILLEM
ILLEM, (il-l-em) fn. tt. illem-ět, harm. szr. ~e. A tágasb ért. vett illedelem egyes jelensége, milyenek: társalgási fínomság, udvariság, szerénység, kecses tartás, szóval: egyes kedveltető társalgási modor. Illemmel szólani a hölgyek körében. Illemből magáról legkevesebbet szólani. V. ö. ILLEDELEM.
