ILLAT
ILLAT, (il-l-at) fn. tt. illat-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Gyöke a kedves szagot jelentő il, s törzsöke az elavult ige ill. Jelenti azon fínom, repülékeny részecskéket, melyek némely testekből, különösen növényekből kipárolognak, s a szagló érzékekre kellemesen hatnak. Virágok, füvek illata. Rózsa, szegfű illata. Illattal eltölteni a szobát. Rózsához az illat, szűzhöz a szemérem hozzá termett. (Km.). Illatot színi, terjeszteni. Illatban, v. illatárban úszó mezők, rétek. Törökül ilacs am. orvosság. V. ö. IL, (1).
