IL, (2)
IL, (2), elvont gyök, magashangú i-vel, s ugyan ilyen képzéssel, melyből illik, illet, illeszt, illendő stb. származékok erednek; s rokonnak látszik hely szóval, innen illik am. helyén van, mintegy helylik, illeszt am. helyére tesz, illet am. érint stb. Jelent általán oly hatást, állapotot, mely bizonyos czélra helyesen alkalmaztatik vagy alkalmazkodik, mely czélszerü tapintattal működik, mely épen oda hat, hová hatnia kell. E gyökből lett az elvont igetörzsök il-el = hely-el, összevonva ill = hely-l, s innét a közép ill-ik am. helylik, azaz helyén van; továbbá: illet, illeszt, illeget stb. Ezen elemzés szerént értelmezhetők minden származékai, melyeket l. saját rovataik alatt. A csagataj nyelvben îlmak am. megilletni, tisztelni. (Abuska). V. ö. különösen: ILLIK.
