IGAZSÁG
IGAZSÁG, (ig-az-ság) fn. tt. igazság-ot, harm. szr. ~a. 1) Igaz állítás, ami az ész- vagy ismetani szabályokkal megegyezik. Észtani, természettani, erkölcsi igazság. Történeti, mennyiségtani igazság. Igazságot beszélni, mondani. Valaminek igazsága felől meggyőződni. Legtovább mehet ember az igazsággal.
„Ez világ bánja az igazságot,
És oltalmazza az hamisságot.“
És oltalmazza az hamisságot.“
| Panaszló ének 1549-től (Thaly K. gyüjteménye). |
Használtatik bizonyító indulatszó gyanánt is, s am. úgy van! Igazság! 2) Törvényes ért. ami a törvényekkel szorosan megegyezik, ami kinekkinek megadja a magáét; különösen a peres felek ügyében biróilag kimondott törvényszerü itélet. Igazság utján járni. Igazságot szolgáltatni. Igazság szerént ez a föld engem illet. Tisztelet, becsület, de igazság is. Meghalt Mátyás király, oda az igazság. (Km.).
„El kell veszni a világnak,
Vagy győzni az igazságnak.“
Vagy győzni az igazságnak.“
| Népvers (Terhes Sámuel költeménye). |
3) Hiteles bizonyitvány, pl. útlevél, ajánlólevél stb. Hol van az igazságod? hadd olvassam el. Máskép: igazságlevél.
