IGÁTLAN
IGÁTLAN, (ig-a-atlan) mn. tt. igátlan-t, tb. ~ok. Igát nem viselő, igában nem huzó; csordabeli, gulyabeli, ménesbeli. Igátlan tulkok. Igátlan bika, tehén. Átv. ért. meg nem hódított, szabad, szilaj, kicsapongó. Igátlan vad népek. Igátlan szabad nemzetek. Puszták igátlan fia. Határozókép am. iga nélkül, igátlanul.
