IFJÚSÁG
IFJÚSÁG, IFJUSÁG, (if-j-ú-ság) fn. tt. ifjuság-ot, harm. szr. ~a. 1) Ifjú kor. Az ifjúság aranyalma, méltó megőrizni. (Km.). Ifjúságomtól fogva szolgálom a hazát. Ifjúság bolondság. (Km.). Néhutt: ifiúság.
„Addig élem világom,
Míg tart ifiúságom.”
Míg tart ifiúságom.”
| Népd. |
2) Ifjak, ifjú emberek öszvege, testülete. Oskolai ifjúság. Ifjúságot nevelni, oktatni, jó példával erény utjára vezetni. Az ifjúság számát öszveírni. Fegyverre szólítani az ifjúságot.
