IDVEZŰL
IDVEZŰL, IDVĚZÜL, (id-v-ez-űl) önh. m. idvezűl-t. Vallási, különösen keresztényi ért. am. lelkileg boldogúl, az Isten választottai között örök, mennyei dicsőséget, boldogságot nyer. Ellentéte: kárhozik, elkárhozik. Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezűl; aki pedig nem hiszen, elkárhozik. (Márk. 16. 16). Szélesb ért. boldogúl, sikert ér valamivel. Semmikép nem idvezűlhetek vele.
