IDVEZ
IDVEZ v. IDVĚZ, (id-v-ez) mn. mely csak a légy igével használtatik: idvez légy, többesben: idvezek legyetek. Képzésre nézve olyan, mint szár-az, ig-az, neh-ez melléknevek, melyekben az az ez képző nem egyéb, mint a módosított, s tulajdonságot jelentő as, es: idv-es, szár-as, ig-as, neh-es, száraz t. i. az, minek levelei, nedvei kivesztek, s csak szára, törzse, szilárd része maradt; igaz, mely iggal, joggal bir, s idvez, am. idvvel ellátott, idves; honnét idvezlégy am. légy idves, idv legyen veled, légy áldott, boldog, szerencsés. Ily szókkal élünk, midőn valakit köszönteni, innepélyesen fogadni, szóval idvezleni szoktunk. Ezzel kezdődik az ismert angyali idvezlet: Idvezlégy Mária, malaszttal teljes. Máskép: üdvöz.
