IDVESSÉG
IDVESSÉG v. IDVĚSSÉG, (id-v-es-ség) fn. tt. idvesség-ět, harm. szr. ~e. Idves, azaz áldásos, boldog, szerencsés, nyugott, megelégedett sors, állapot. Jó fejedelemtől és bölcs törvényektől függ a népek idvessége. Különösen lelki állapot, öröm és nyugalom, melyben azok részesülnek, kik a szent valláson alapuló erény szabályainak és törvényeinek követése által bensőleg megelégedettek, s haláluk után Isten különös kegyelmében részesülnek. Örök, mennyei idvesség. Az idvesség utján járni. Idvesség reményében a földi viszontagságokat békével szenvedni. Máskép: üdvösség. Ellentéte: kárhozat.
