IDVES
IDVES v. IDVĚS, (id-v-es) mn. tt. idves-t v. ~et, tb. ~ek. Idvvel párosult, mi idvet, azaz áldást, szerencsét, boldogságot hoz, különösen a léleknek örök nyugalmat, megelégedést, dicsőítést szerez. Idves szándék, akarat. Idves változások a nemzeti kormányban. Idves törvényczikkelyek. Idves imádság, szent beszédek, oktatások. Máskép: üdvös.
