IDV
IDV, (id-v) fn. tt. ide-et v. ~ět, harm. szr. ~e. Gyöke id, mely szanszkrit nyelven am. innepel, énekel, vagyis énekkel tisztel, dicsér, áld, boldognak mond. Eredetileg egynek látszik a di gyökkel, s id-v nem egyéb, mint di-v v. divó, ami dívik, ami divást, divó állapotot mutat. Héber nyelven idav, arabul ada am. segít, segély által megszabadít, boldog állapotba helyez, rosz sorsot javít. Idv szóval látszik egyezni a latin ave is. Ezen öszvehasonlítások után idv jelent áldott, boldog, szabad helyzetet v. állapotot, áldást, boldogságot, különösen lelki boldogságot, melyet Isten kegyelme és segítsége által érünk el. Zárt ajakkal: üdv. V. ö. IDVES, IDVEZEL
