IDOMTALAN
IDOMTALAN, (idom-talan) mn. tt. idomtalan-t, tb. ~ok. Esetlen, helytelen, formátlan, rendetlen, aránytalan alkotásu, öszvehányt, vetett tagú. Idomtalan buksi gyerek. Idomtalan görbicze, lőcslábu. Fejszével faragott idomtalan szobor. Idomtalan termet. Idomtalan ruhaszabás. V. ö. IDOM. Határozó gyanánt am. idomtalanul, idom nélkül.
