IDOMOS
IDOMOS (id-om-os) mn. tt. idomos-t v. –at tb. –ak. Helyesen arányosan kiképzett endes külsejű, alakú. Rokon vele hangokban is a latin: idoneus; Benfey nem tesz róla említést, noha alig lehet róla kétség, hogy szintén a FΙΔ (f-id) gyökből származik. V. ö. IDOM. Idomos testalkat. Idomos szinpadi alak. Idomos arcz. Idomos szobormű. V. ö. IDOM.
