IDŐ

Teljes szövegű keresés

IDŐ, (i-dő v. i-d-ő) fn. tt. idő-t. Személyragozva: időm, időd, ideje; időnk, időtök, idejěk v. idejök; időim, időid, idői, időink, időitěk, időik v. ideim, ideid, idei stb. Máskép: üdő. Tiszta gyöke az egyszerü i v. ü hang, mely mozgást, menést, haladást jelent, s megvan az i-get (v. ü-get), i-deg, illan, indúl, ireg, izeg szókban. A szláv ljeto, hodina, godina, melyek időt jelentenek, szintén mozgást, haladást jelentő gyököktől származnak. Ezen i, valamint a szanszkritban, hajdan igegyök volt, s részesülője legegyszerűbben i-ő, azaz mozgó, menő, haladó, s d közbevetéssel lett i-d-ő, mint: ken-ő ken-d-ő, sű-ő sűl-ő, sül-d-ő (sütni való fiatal disznó), tü-ő tü-d-ő, ben-ő ben-d-ő; om-ó om-dó, on-d-ó; (ami omlik, leomlik, köles korpája), kanász, kanász, kon-d-ász; fonor, fon-d-or stb. Ilyenekül tekinthetők: me-dd-ig, me-d-ig (me-ig v. mely-ig helyett); a-dd-ig (ha ugyan nem a régies adzig-nak vétethetik) = a-d-ig (a-ig h.), e-dd-ig, e-d-ig (e-ig h.).
Azonban némileg eltérő értelemmel lehet annyi is, mint: i-öd-ő v. ü-öd-ő, valamint űz = ü-öz, üget, am. ü-ög-et, üldöz = ü-öl-d-öz stb. Gyönyörű példánk van erre Szalay Ágoston gyüjteményében. (Négyszáz magyar levél a XVI. századból), a CLVI-dik levél végén: „Rejá gondoljon, jobb készen legyen kegy-(elmed), hogy nem készőletlen találjon az iödő = iwdew, (a w több helyütt is am. ö v. ő, pl. jwny, meghjw, jwnek, kezwlethlen = készőletlen). A német családban: Zeit, Zíd, Tied, Tie, tíd stb. szókról azt mondja Heyse, hogy eredetök homályos.
,Idő‘ vagy ,üdő‘ tehát eredetileg jelent oly valamit, mi mozog, jár, megy, halad. Az idő eljár, senkire nem vár. Szolga ugyan az idő, de nem várakozik. (Km.). Különösen 1) Am. a gondolkodás alakja, melyben az ész az egymás után következő tárgyak és események folyását felfogja. Az idő és hely fogalmaival kapcsoljuk öszve minden képleteinket. 2) Tapasztalati és közönséges ért. a létezésnek azon szaka, folyama, mely alatt bizonyos mozgások, tünemények rendesen és szabályosan visszafordulnak, pl. azon mozgási szak, melyben a föld saját tengelye körül megfordúl (egy nap, 24 óra); melyben a hold minden változásain általmegy (hónap); melyben a föld a nap körül bevégezi utját (év, esztendő). Négy, öt, hat nap. Hét, nyolcz hónap. Száz év, század. 3) Az imént meghatározott időszakok egyes részei. Rövid, hosszú, kis, nagy idő. Korai, késő idő. Kevés, sok, némely, minden idő. Szerencsés, boldog idő. Békés, háborús, forradalmi idő. Dolog, munka, evés, ivás, álom, nyugalom ideje. Foly, telik, múlik, halad, repűl, eljár az idő. Éjnek idején. Annak idején. Mindent a maga idejében kell tenni. Eltalálni az időt (alkalmat). Az időhöz (körülményekhez) alkalmazkodni. Mennyi az idő? Idejét múlni. Ez idő tájon v. tájban. Az idő mindennek mestere. (Km.). Időt veszteni, vesztegetni, mulatni, halogatni. Időt tölteni. Henyélve, haszontalanul eltölteni az időt. Időre várni. Kijelölni, meghatározni az időt. Mult vagy előbbi, jelen, jövő idő. Régi idő, új idő.
„Áll egyedül Árpád egy csendes kis halom ormán,
Lelke magas képzelmekkel forog a nagy időben,
Annak előbbi s jövő tüneményit látja lebegni.“
Vörösmarty (Zalán futása).
„Járd össze századink sorát,
A régi s új időt,
S tiszteld, magasztald mindenütt
A jót, nagyot, dicsőt!“
Bacsányi János.
4) Különösen óra; így használtatik gyakran a régieknél, pl. Müncheni codexben: Azon időben (ex illa hora). Harmad idő koron (circa horam tertiam). Jő az idő (venit hora). Nemde tizenkét idő vagyon e napjában? A vacsorának ideje korán (hora coenae). A Passióban: „Hatod időtől fogván kedeg setét lőn mind földnek színén kilenczed ideig. És kilenczed hórán ivölte Jézus nagy szóval.“ 5) A légnek bizonyos időbeli állapota, változása. Szép, jó, kellemes, tiszta, meleg idő. Komor, rút, rosz, homályos, hideg idő. Állandó, változó, zivataros, esős, havas, zuzmarás, zimankós idő. 6) Kor, életszak. Gyermekidő, ifjusági, öregségi idő. Hosszu időt élni. Ideje vagyon (habet aetatem). Münch. cod. Legszebb, legjobb időben lenni. Ami időnkben ez mind máskép volt. V. ö. IDE, fn. 7) Nyelvtani ért. igék módosítása, mely a cselekvés és szenvedés (szabatosabban: munkásság és lét) elmúlt vagy jelennen folyó vagy jövendő viszonyait fejezi ki: régmúlt (előbbi múlt, imént múlt), múlt, félmúlt, (jobban: függő múlt, hová tartoznak a viszonyos, végzetlen és tartós múltak is), jelen, jövő, határozatlan idő stb. V. ö. IGE és IGEIDŐ.
Rokonok a héber , sínai thien (coelum, tempus).

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem