HURCZ
HURCZ, (hur-cz) fn. tt. hurcz-ot, harm. szr. ~a. 1) Függelék, melyet valamely test mintegy maga után hurczol, vontat, pl. az üstökös csillagok farka vagy üstöke; továbbá némely köntösöknek földön uszó vége, uszálya. 2) Törzse a hurczol, hurczolás stb. szóknak. Mindkét esetben hangutánzó, s rokon horzs törzszsel, (horzsol szóban).
