HUPIKÉK
HUPIKÉK, (hupi-kék) ösz. mn. 1) Tréfásan am. határozatlan szinű. Hupikék, delivörös, láthatatlan szinű. 2) Szederjes szín, milyen verés, hupálás után látszik a testen. Szabtak neki hupikék nadrágot, jajvörös posztóból, azaz jól megverték. (Km.). Hupikék a háta, jajvörös a czombja. (Km.). Vettek neki dolmányt, hupikéket, vert vöröset. (Km.). Gyöke a hup hang, máskép: puf.
