HUNYOR, (2)
HUNYOR, (2), HÚNYOR, (huny-or) fn. tt. húnyor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Növénynemzetség a sokhímesek seregéből és sokanyások rendéből. 1) Fekete húnyor, mely különösen déli Európában tenyészik, melynek kivül fekete, belül fehéres gyökerét gyógyszerül használják, s egyéb tulajdonságai között nevezetes, hogy igen nagy tüsszögtető erővel bír, s hihetőleg nevét is onnan vette, hogy tüsszögtetéskor a szemeket hunyorogni kényszeríti, vagy pedig hunytató, altató erejétől, (Kassai J.); valamint szláv eredetü zászpa neve is za-szpati (= elalunni) szótól eredettnek látszik, noha ezt Diószegi a ,veratrum’ elnevezésére használja. A régiek különösen a tébolyodottság gyógyitására használták. (Helleborus niger). 2) Büdös-, 3) Zöld-, 4) Vörös-húnyor.
