HÚG
HÚG, HUG, (tatárul oguj, arabul ukht) fn. tt. húg-ot. Személyragozva: hugom, hugod, huga. Némely tájakon, pl. Csalóközben, Mátyusföldén, mintha a törzs huga volna: hugám, hugád, hugája. A vérséget jelentő: ap, any, öcs, báty, nén, húg, ip, nap szók között csak a három utósó használtatik toldalékbetü nélkül húg, hugom, ip, ipam, nap, napam stb. az elsőbbek pedig a e toldalékbetükkel, melyek különösebben az első és második személyben a személyragokkal egybeolvadnak; de a harmadik személyben ezek is toldalékbetü nélkül ragoztatnak, mint: apám (= apa-am), apád (= apa-ad), de: ap-ja; anyám, any-ja, öcsém, öcs-cse (= öcs-je), bátyám, báty-ja, néném nénje stb. 1) Széles ért. a férfi húgnak v. hugának nevez minden nőszemélyt, ki nálánál fiatalabb, pl. a 60 éves asszony húga a 65 éves férfinak. Ellentéte: nén v. néne. A nőszemélyek közti viszonyra nézve különböző a szokás. Némely tájakon a korosabb nőszemély a fiatalabbat szintén hugának mondja, másutt pedig öcscsének nevezi: öcsém aszszony. Nyájas megszólitás és tiszteletczím gyanánt is használtatik a fiatalabb nők irányában. Jőjön ide hugom v. hugomasszony. Ne féljen tőlem édes hugom. Hol lakik kend hugomasszony? Keresztúrban. (Népd.). 2) Vérségi szorosb ért. a férfi hugának nevezi a nálánál ifjabb nőtestvért: testvér hugom, továbbá az unoka nőtestvért: unoka hugom. Ugyanezen viszony áll több vidéken a nők között is, azaz a nők is hugoknak nevezik fiatalabb testvéröket; így régiesen is: „Néminemő némberi Márta nevő, és ennek vala húga, Mária nevő.” (Münch. cod.). Más vidékeken, mint föntebb is érintők, a nők húg helyett az öcs, öcsém szót használják.
