HŰ, (2)

Teljes szövegű keresés

HŰ, (2), bámulást, meghökkenést jelentő indulatszó, mely által lélekzetünket visszafelé húzzuk, mintegy beszíjuk a levegőt, s ez által különbözik a hajtást, üzést, fázást jelentő v.szócskától, mert ebben a levegőt kifelé nyomjuk tüdőnkből, s ez utóbbiakat szabatosabban rövid ü-vel kellene ejtenünk. Öszvetéve hűhó. Nagy hűhóval beszélni, am. bámulatos, csodálatos holmit mondani, nagymondhatólag szólani.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT