HÜ, (1)

Teljes szövegű keresés

HÜ, (1), v. , fuvást jelentő hangutánzó, melyet indulatszó gyanánt használunk, midőn valakit v. valamit mintegy fúva, tovább menni sürgetünk, különösen gúnyolva vagy megvetőleg űzünk. Innen 1) Élünk vele a szeleverdi, bolondos, hebehurgya emberek irányában. v. hü bele bolond. Hü bele módon tenni valamit. Hű v. hü bele Balázs, lovat ád az Isten. (Km.). 2) Disznók üzésére. Hü te! hü ki! hü be! Vastag hangon hu v. huj. Kicsinyezve: hücs, hucs.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT