HOVÁLY
HOVÁLY, (ho-v-ály v. hov-ály) fn. tt. hovály-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Gyöke ugyanaz, mi a hovad igéjé, s magasságot, emelkedést, dagadást jelent. Így nevezik a csizmaziák azon faeszközt, melylyel a csizma torkát kifeszítik, midőn kaptára huzzák; tehát kinyujtó, felfeszítő, fölemelő eszköz. Rokon hüvely szóval.
