HÖRP
HÖRP, (hör-p) fn. tt. hörp-öt, harm. szr. ~je. Annyi ital vagy hig eledel, mennyit egyszerre szájba veszünk, felszivunk, felhabsolunk. Jelenti különösen azon hangot, mely az italok és hig eledelek beszívásakor hallatszik, máskép: szörp. Megegyezik vele a latin sorbeo, német schlürfen. Egy hörpöt sem ittam. (Km.). A torkon lemenő ilyetén adag ital, vagy hig eledel: korty. Először tehát hörpentünk, azután kortyantunk.
