HÖRCSÖKÖS
HÖRCSÖKÖS, (hör-cs-ök-ös) mn. tt. hörcsökös-t v. ~et, tb. ~ek. Átv. ért. oly emberről mondjuk, ki hirtelen haragra lobban, nyakas, durczás, ellenszegülő, daczos, de haragja nem nagyszerű. Hörcsökös asszony, gyerek, ifjú. Ha a hörcsökös asszonyt meg akarod szelidíteni, járd meg a tánczot vele a mogyorósban. (Km.).
