HÖRCSÖK, (1)
HÖRCSÖK, (1), (hör-cs-ök) fn. tt. hörcsök-öt, harm. szr. ~e v. ~je. Patkány nagyságu emlős állata mezei cziczkányok neméből, aránylag nagy fejjel, és kurta, fél csupasz farkkal; testének felső része vörhenyeges, alant pedig fekete, s állkapczáján mindkét oldalt erszénye van, melyben az őszre és tavaszra való gabonát föld alatti üregébe hordja. Ha bántják, felförmed és szembeszáll; télen aluszik. Innen a közmondások: Mérges, mint a hörcsök. Aluszik, mint a hörcsök. Hörcsöknél is hörcsökebb ember.
Egyezik vele a szintén hangutánzásból származott szláv: chrcsek, szkrecsek.
