HŐKÖLTET
HŐKÖLTET, HÖKKÖLTET, (hők-öl-tet) alakjára nézve, ha hőköl áthatónak vétetik, mivelt. de értelmére csak egyszerü áth. amennyiben hőköl, mint csak önható igétől származik; m. hőköltet-tem, ~tél, ~ětt. Hők szóval hátrálni késztet, kényszerít. Tulajdonkép a barmokról mondják. Hőköltetni az ökröket. Megvető vagy átv. ért. használtatik emberekről is. Visszahőköltetni a betóduló népcsoportot.
