HERÉL
HERÉL, (her-e-el) áth. m. herél-t. 1) Hímállat heréjét, azaz tökét kivágja, kimetszi. Bikát, ártányt, kakast herélni. Szaladj gyerek, mindjárt kiheréllek. 2) A nőstény állatnak, különösen emsedisznónak görgőjét kimetszi, hogy bizodalmasabb legyen. 3) Átv. ért. valamit megcsonkit, bizonyos részét, tagját kimetszi. Dinnyét, vagyis dinnyenövényt herélni (am. sárga dinynyéknél a 6–8 levelű gyönge növény közepső sarját ki- v. lecsípni, néhutt: herkél). Megherélni valamely szindarabot. 4) Dunán túl a kakasról mondják, midőn a tyúkra ugrik, néhutt: herécsel v. heréczel, v. petél, tojóz. A kakas heréli a tyúkot; a póka kanozza, a récze férczeli a nőstényt.
