HALLATLAN
HALLATLAN, (han-l-atlan) mn. tt. hallatlan-t, tb. ~ok. 1) Mit senki nem hall vagy hallott, igen csendes, lassu. Hallatlan hangon susogni. Hallatlan léptekkel bebujni valahová. 2) Átv. ért. igen meglepő, váratlan, rendkivüli. Hallatlan esemény. Hallatlan vakmerőség, gonoszság. V. ö. HALL. Határozóilag am. hallatlanul.
