HAJTÓFA
HAJTÓFA, (hajtó-fa) ösz. fn. 1) Eredetileg, hajítófa, melylyel valamit hajigálnak, különösen némely fák, pl. dió-, vadalma-, vadkörtefák gyümölcseit leverik. Egy hajtófát sem ér. (Km.). 2) Midőn a hajt igéből származik, jelent faeszközt, mely által valamit feltolnak, felszorítanak, pl. a bodnárok hatjtófája, melylyel az abroncsokat az új hordóra fölfeszítik.
