HAJT
HAJT, (haj-t) áth. m. hajt-ott, htn. ~ni v. ~ani. 1) Midőn a haj! indulatszóból ered, am. haj szóval űz, kerget, menésre sürget, terel. Disznókat, juhokat, tinókat, ludakat vásárra hajtani. A gulyát, ménest akolba hajtani. A csordát haza hajtani. Befogott lovakat, ökröket hajtani. A borjukat mezőre, a pulykákat tarlóra, a libákat vízre hajtani. Általhajtani a marhát a vízen, hidon. A tilosban kapott lovakat behajtani. Elhajtani a gulyából néhány darabot. Meghajtani az erdőt, azaz a benne levő vadakat üzőbe venni. Meghajtani a lovakat. Felhajtani a hegyre. Öszvehajtani az elszéledt nyájat. Túlhajtani a határon. Hajts! Hajts kocsis, hajts! Városban a sebes hajtás tiltatik. 2) Átv. ért. valamit mozgásba hoz. A víz malmot hajt. Az árvíz sok gazt hajtott a partra. A déli és nyugoti szél gyakran esőt hajt. Nagy szelet hajt (csap) ezen fiatal ember. Néha am. valamit szerez. Nagy hasznot hajt neki a ház és bormérés. Néha am. a növény csirát, bimbót fejleszt, fakadni kezd. Hajtanak tavaszszal a fák, szőlők. A fűzfa sok ágat hajt. 3) Midőn a haj annyi mint gaj, kaj, azaz görbülést, kanyarodást jelent, a hajt ige értelme: görbít, fordít, valamit egyenes irányából félre mozdít, elfordít. Fejét vállára hajtani. Vesszőt meghajtani. Addig hajtsd a fát, mig fiatal. (Km.). Meghajtani a kardot. Térdet, fejet hajtani. Lehatotta a fejét és megholt. Felhajtani egy palaczk bort. Hajtsd fel (idd meg) ezen maradékot. Elsőben is hozzád hajtom (azaz fordítom) én szavamat, kedves édes anyám! Menyasszony bucsúztatása a lakadalmi versekben. Átv. ért. s ra, re felható rag vonzása mellett enged valaminek. Szóra, jó tanácsra hajtani. Ne hajts minden szíreszóra. Nem hajt a paripa az ebugatásra. (Km.).
„Annyi nekem az irígyem,
Mint a réten fűszál terem,
Annyit hajtok a szavára,
Mint kötényem madzagára,
Még arra is többet hajtok,
Ha elszakad, újat varrok.”
Mint a réten fűszál terem,
Annyit hajtok a szavára,
Mint kötényem madzagára,
Még arra is többet hajtok,
Ha elszakad, újat varrok.”
| Népdal. (Erdélyi J. gyüjteménye). |
