HAJLÉK
HAJLÉK, (haj-l-ék, vagy a mennyiben a régies és tájdivatos hajlak vétetnék alapul, ez lehet öszvetétel is: haj-lak; mindenik esetben a haj, azaz héj [födél] gyöktől; csagataj nyelven öj am. ház, ettől jön: öjlük, házbirtokos, házi gazda); fn. tt. hajlék-ot. Tájszokásilag: hajlak, hajlok. 1) Általán, kisebbféle, ideiglenes szerény lak, pl. kunyhó, sátor. Meghuzza magát, mint a téli csiga hajlékában. (Km.). Különösen 2) Kertekben, szőlőkben épített házikó, mulató hely, pinczeház. A szüretelők hajlékban mulatnak. Hajlékot építeni a szőlőben. 3) Rejtek szoba. Te pedig mikor imádkozol, be menj te hajlakodba. (Münch. cod.). 4) Ideiglenes tanya, sátor. Ha akarod, alkossunk itt három hajlakot. (Münch. cod.). 5) Szélesb ért. lak, ház, födél. Uram, nem vagyok méltó, hogy jőj hajlékomba. Eső elől hajlék alá vonulni.
