GYÚJT
GYÚJT, GYUJT, (gyú-ít) áth. m. gyujt-ott, htn. ~ni v. ~ani. A gyu gyök alkalmasint hangutánzó, (valamint a sü gyök és hő, fő szók), s jelenti azon hangot, melyet hallani, midőn valami hirtelen lángra kap, tüzet fog, innen lett gyu-ít, gyujt, hasonló származatúak fu-ít fujt, su-ít sujt, hű-t, fű-t, (régen hüjt, füjt). Rokonok különösebben a gyú gyökkel a szanszkrit dah (ég), hellen δαιω, török jak-mak, a magyar sü, honnan süt stb. V. ö. GYÚL. Egyébiránt rokonítható gyű gyökkel is, minthogy a gyulás- vagy gyujtásnál is mintegy a melegség egy pontba gyűl, s ez által tűz fokára emelkedik. Értelme: eszközli, hogy valami égni kezdjen, lángra kapjon. Gyertyát gyujtani. Meggyujtani a fát. Felgyujtani a házat. Begyujtani a kemenczét v. kemenczébe. Pipát vagy pipára gyujtani vagy rágyujtani, pipagyujtani. Elgyujtani a mozsarat, ágyút, azaz elsütni. Átv. ért. heves indulatra gerjeszt vagy mint mondani szokás, tűzbe hoz. Haragra, méregre gyujtani valakit. Jaj beh elgyujtott! azaz megharagított.
