GYÖNY
GYÖNY, elvont gyök, mely eredetére rokon a gyönge szóval, mennyiben lágyságot, lágy érzést, s mintegy elolvadást jelent, mit már hangjánál fogva utánozni látszik. Származékai: gyönyör, gyönyörű, gyönyörködik stb. A szanszkritban dsinv, dinv am. örvendeztetni, szeretni. (Mátyás Flórián). Rokonítható a kény, kéj szókkal is.
