GYÖN
GYÖN, elvont gyök 1) hangzóváltozással gyen, s még jobban lágyítva zsön(ge) v. zsěn(ge). Megvan a latin juvenis és tenuis, tener, német jung, dünn, angolszász giong, franczia jeun, török gends, indse, szanszkrit juvan, sínai jen (debile et flexibile), csagataj jangï (= új. Abuska), finn heikko, hentu stb. szókban, valamint a gyövőtény, jövőtény magyar származékokban is ugyanezen gyök magva gyö áll alapul. Megegyezik a gyön (jön) igével is. Teszi pedig a gyönge szónak és származékainak közvetlen alkotó részét, s jelent általán valami lágyat, fínomat; vagy közelebbi értelmezés szerént olyasmit, mi most származik, most ered, nő, s mintegy létre jő, és így átv. ért. fejlődésben levő, nem eléggé erős, nem eléggé szilárd. V. ö. GYÖNGE. 2) Gyöngy szóban a gyök inkább gyöm. V. ö. GYÖNGY.
