GYILOK, (1)
GYILOK, (1), (gyil-ok, régiesen: dilk, dilok, gyolk, gyalk; rokonságai azokon kivül, melyek gyal gyök alatt megérintettek, példaul a szanszkrit dal [vág, hasít], közelebbről a hellen δολων, latin dolon [tőrös bot], telum, angol-szász tholigen (gyilkolni), a német Dolch, dán, svéd dolk, lengyel, cseh tulich stb.); hangugrató főnév, tt. gyilkot, tb. gyilkok. 1) Két élű, hegyes, szúró fegyver, vagyis tőr, melyet rendesen elrejtve szokás viselni, vagy véletlen megtámadások elleni védszerül, vagy alattomos öldöklés biztosabb végrehajthatása végett. Gyilokkal látni el magát. Gyilkot rántani. Gyilokkal szúrni. Gyilkot döfni valaki szivébe. 2) Átv. ért. a lónak torkában nőni szokott veszedelmes csomó.
