GYERMĚKSZÓ
GYERMĚKSZÓ, (gyerměk-szó) ösz. fn. Így neveztetnek azon sajátságos szók, melyeken a csecsemők és dadogni kezdő kisdedek anyjok-, dajkájok-, ápolóikkal stb. szólanak. Ilyenek: papa, papi étel; bümbü, tütü víz, pupa kenyér, kácsi kalács, hajjálni alunni, tátába v. tátiba menni elmenni valahová; kacsó v. kacsi kéz, bábó láb, bibi seb, gungó üng, pipő czipő, paczi vagy czoczó ló, bú v. mú ökör, bicze, boczi borjú, badács madár, bari, bariska bárány, poczi malacz, czicza macska, csecsó v. csecsós szép stb. Néha gyermek- vagy dajkanyelvnek is hívjuk, noha ezen elnevezés azért nem épen szabatos, mert a gyermekeknek nem egész nyelvéről van szó, hanem csak egyes szavaikról, melyek többnyire vagy hangutánzók mint bú v. mú (= ökör), honnan bo-czi is, vagy a beszédszervnek látható mozgásától vétetvék, mint pa-pa v. pa-pi (= étel), az ajakak mozgásától; hasonló: bü-m-bü; vagy a köz nyelvbeli szók megrövidített alakjai, leginkább gyökei vagy gyökelemei, kicsinyítő (csa, cse, csi, cza, cze, czi stb. sőt pusztán i) képzővel, pl. ka-l-ács-ból lett ká-csi, ka-r-ból ka-csi v. ka-csó, mad-ár-ból bad-ács, mal-acz-ból po-czi, par-ip-á-ból pa-czi, bár-ány-ból bar-i, csí-n-ból cse-cse, tá v. tová-ból tá-ti; képző helyett néha kettőztetéssel: czo-czo, a lovat nógató czo szó kettőztetve, zsi-zsi = sü-sü sü, süt v. sül gyöke után, li-li = liba; vagy néha az egész szónak csak véghangját vagy hangjait tartják meg, szintén kettőztetéssel mint bi-bi = se-b, bá-bó = lá-b; gyakran az utóbbi szótag mássalhangzója vagy utóbb álló mássalhangzó előre jön: a-nya lesz nya-nya, án-gy gyángyi, ün-g gungó, kon-cz czon-czi, ko-cza czocza v. czoczi, czukor kukor v. kuki, czipő pipő, czi-pó pipó stb. A gyermekszókat nem a kisdedek csinálják, hanem anyjuk vagy dajkájuk szoktatja őket azokra, tehát azok szintén az általános nyelvbirodalomba tartoznak, s mint a föntebbiekből látható, nyelvészeti tekintetben is érdekes anyagokat szolgáltatnak.
