GYĚPLŐ
GYĚPLŐ, (gyěp-el-ő) fn. tt. gyěplő-t. Eredetileg hosszu kötél vagy szíj, melynél fogva a gyepen legelő barmot, különösen lovakat mintegy pányván tartották, s etették. Alakjára nézve hasonló a zabló, abrakoló szókhoz. Különösen azon kötél vagy szíj, melynek egyik vége a ló kantárához van fűzve, a másikat pedig a kocsis tartja kezében. Gyeplőt tartani, húzni, megrántani, megereszteni. Keresztgyeplőre fogott négy ló. Kurtára fogni a gyeplőt. Átv. ért. igazgatói hivatal, kormányzó eszköz; fegyelem. Ő vette most által a gyeplőt, meglátjuk, bír-e vele? Nem jó a nevelői gyeplőt igen tágan ereszteni.
