GYÉKÉNY
GYÉKÉNY, (gyék-ény) fn. tt. gyékény-t, tb. ~ék. Különös kákafajból, (gyékénykáka), vagy sásból vagy szalmából is kötött takaró vagy terítő, melyet sátorokul, kocsifödelekre, holmi áruk, bútorok betakarására stb. használnak. Gyékényt kötni, szőni, csinálni. Gyékényen fekünni, heverni. Kirántották alóla a gyékényt, am. megholt. (Km.). Egy gyékényen árulnak, am. czimborálnak, egy húron pendülnek. (Km.). Gyékénynyel behúzni a szekérgórét. Gyékénybe törölni a sáros csizmákat. Így nevezik némely tájakon azon kákafajt is, melyből gyékényeket kötnek.
