GYANTA, (1)
GYANTA, (1), v. GYÁNTA, (alkalmasint am. gyap-ont-ó, gyap-ont-a, azaz gyulasztó; V. ö. GYAPONT; vagy pedig gyan gyöknek vétetvén, ekkor egészen megegyezik a latin cando igével; oroszul jantár) fn. tt. gyantát v. gyántát. 1) Szilárd és égékeny test, mely borszeszben, s különféle kövér olajokban felolvasztható, de vizben nem. Részént többféle növényekből, pl. fenyőkből, magától fakadoz, részént ugyanazokból mesterség által vonatik ki, (resina). 2) Ide tartoznak az úgynevezett földi gyanták, u. m. földi szurok, földi olaj, kőszén, borostyánkő stb. 3) Legszélesb ért. a növényekből kifolyó mézga is ide soroztatik.
