GUTA, (1)
GUTA, (1), (gut-a) fn. tt. gutát, tb. guták. Szélütés, hirtelen halál. Jaj, megüt a guta. Üssön meg a guta. Fél guta. Néha csudálkozást jelentő indulatszó. Mi a guta?! A gutát! Átv. ért. a lapos guta megütötte az erszényét, am. semmi sincs benne, kiürült. Helynév is. l. mindjárt alább. Meghúzta magát, mint Guta mellett a mennykő. (Km.).
Rokon vele a chaldeai gutáh, latin [per-, con-]cutio, quatio, szanszkrit kut [átver, átfúr], franczia goutte, létezik a dalmát nyelvben is: guta; legegyszerűbb elem a magyar üt, melyből torokhang előtételével: güt, s alhangon: gut származtatható.
