GÚNY
GÚNY, (gú-ny v. gu-ony) fn. tt. gúny-t, tb. ~ok. 1) Tulajdonkép aljas csúfolódás neme, midőn valaki másra torzképet csinál, pl. nyelvét kiölti, száját görbítgeti, ide-oda vonogatja vagy másképen másnak mozgását, beszédét eltorzítva utánozza. 2) Átv. ért. elmés vagy elmésséget igényelő szó vagy beszéd, mely által mást nevetségessé, nevetség tárgyává tenni akarunk. Gúnyt űzni valakiből. Gúnynak kitéve lenni. Nyilvános gúny. Rokon vele a német Hohn, ónémet hun, honida stb.
