GUBÁS, (1)
GUBÁS, (1), (gub-a-as) mn. tt. gubás-t v. ~al, tb. ~ak. 1) Fürtös, fürtökbe göngyölödött, fürtös szőrű. Gubás szűr. Gubás juh. Gubás kecske.
„Várj tejetlen gubás kecske.”
Faludi.
2) Gubában járó, gubába burkolódzó. Gubás legény. Gubás lotyó, ki a guba (legények gubája) alá buvik. V. ö. GUBA.
