GÖRÖG, (2)
GÖRÖG, (2), fn. és mn. tt. görög-öt. Egy a latin graecus, német Grieche szókkal, melyekből alakult. Máskép és saját nyelvökhöz hűbben: hellén. 1) Akár a régi Graecia akár az új Göröghon, Görögország saját nyelvökhöz hűbben: Hellász lakosa vagy ezek népéhez tartozó személy. Görögök eredete, története, háborui. Régi görögök. Új görögök. 2) Tudós, ki a görög nyelvet érti. Ez jó görög. 3) Görögországból származó, hozzá tartozó, népének szokását vagy vallását követő. Görög műveltség, görög alkotmány, görög vallás, görög viselet. 4) Alföld némely vidékein görög vallásu és eredetü boltos, sőt néha más boltos is. Kit visz kend földi? Hát ezt a zsidót viszem hozzánk görögnek (adoma). Görögtől venni posztót. Jár kel fölebb alább, mint görög az üres boltban. (Km).
