GARAS
GARAS, fn. tt. garas-t, tb. ~ok. Egy a középkori latin grossus, német Groschen, szláv grosh és számos más nyelvbeli rokon kiejtésü szókkal. Az 1723, 68-iki törvénynél fogva a forintnak huszadrészét teszi, s magában öt kispénzt foglal. Jó garas. Ezüst-, rézgaras. Az jó garas lehet, ki aranyat nyerhet. (Km.) Egy bagarus garast sem ér. (Km.) Barátgaras, (am. Deo gratias, Isten fizesse meg). Fagaras. Kap rajta, mint koldus a fagarason. (Km.) Segíts rajta, jó garas, ne légy görbe, sem varas. (Km.) Kopasz garas. Sok kézen fordult meg, mint a kopasz garas. (Km.) Garason vett kenyér. Garasával adni a tojás párját.
„Arass szívem, arass,
Megadom a garast,
Nem kell nekem garas,
Csak te velem arass.”
Megadom a garast,
Nem kell nekem garas,
Csak te velem arass.”
Népd.
