GANGOS, (1)
GANGOS, (1), (gam-g-os) mn. tt. gangos-t v. ~at, tb. ~ak. Erdélyben és Mátyusföldén tulajdonkép a lóról és némely büszke állatokról, pl. páváról, hattyuról mondják, midőn nyakát hajtogatva kevélyen lép. Ennél fogva gyöke a gam, kam gyökökkel egy értelmű.
„Agyon csapták a ludamat,
Szépen szóló, szépen járó
Gangos gunáromat.”
Szépen szóló, szépen járó
Gangos gunáromat.”
Néprománcz. (Erdélyi J. gyüjteménye 1).
Átv. ért. mondják emberről is, kivált asszonyról, ki büszkén, délczegen, kimért deli léptekkel jár. Gangos asszony, katona.
