GACS
GACS, GÁCS, (1), 1) elvont gyök, s a kacsa nemü szárnyas állatok hangját utánozza, s az a hosszasan is ejtetik: gács, honnan: gácsér vagy kácsér származik, rokon vele a német quaken (béka és kacsa hangjáról mondják), latin coaxo, angol quack, szanszkrit kacs, kucs, (melyek szinte némely madárfajok hangját fejezik ki; 2) am. kacs, s jelent görbeséget, l. KACS.
