FŰZ, (1)
FŰZ, (1), (fö-öz v. fe-öz) áth. m. fűz-tem, ~tél, ~ött. Eredeti értelme: felkötöz, (mert fö am. fel és öz am. valamit gyakorítva teszen). Némelyek szerént, am. valamit fűvel öszveköt, fűszalagra huzkál; innen átv. és szokott ért. valamit fonalra, madzagra, kötélre akgat, soroz. Az elsőbb származtatás természetesbnek látszik. Gyöngyöt, olvasószemeket fűzni. Dohányleveleket zsinegre fűzni. Czérnát tűbe fűzni vagy tűt czérnára fűzni.
„És nem szorul meg annyira az élet végfokán,
Hogy rabszíjat fűzzön reá a gyilkoló pogány.”
Hogy rabszíjat fűzzön reá a gyilkoló pogány.”
Erdélyi János.
Öszvetételei: befűzni, egybefűzni, felfűzni, öszvefűzni, reáfűzni. Valamit űzni-fűzni, am. hosszasan hányni, vetni, forgatni, kutatni, vizsgálni.
