FURA
FURA, (fur-a) mn. tt. furát. Eredetileg, úgy látszik, olyan mint valamely furó eszköz, azaz tekervényes, nem egyenes, nem rendes vonalú. Innen: fura tehén, a melynek tekert (fordított) szarvai vannak. Átv. valami különös, meglepő, rendkivüli, nevetséges. Fura ember. Fura dolog, beszéd. Közvetlenül for gyökből is származtatható, s am. 1) fordított vagy forgatott, 2) fürge; különös, meglepő.
