FÜR, (2)
FÜR, (2), v. FŰR, fn. tt. fűr-t, tb. ~ök. Egy az elvont für gyökkel, másképen: fürj, s jelenti azon ismert vándormadarat a tyúkok neméből, mely csapatonként utazik a nyári vagy meleg éghajlat alá, s a gabonákban tanyázik. Nevét szapora, könnyű mozgásától (V. ö. FÜR), gyors futásától vette. Fris, mint a für. (Km.). Persául farfur.
