FESLIK
FESLIK, (fes-l-ik) k. m. fesl-ětt, htn, fesleni. 1) A rostokból, fonalakból, rétegekből álló test rostjai, fonalai, rétegei elválnak, elszakadnak egymástól. Feslik a gyolcs, vászon, midőn repesztik. Feslik a kigyó bőre, midőn vedlik. Feslik az áztatott kenderszál. 2) Valaminek varrása elszakad. Elfeslett a zsák. Lefeslett a csizma talpa. Felfeslett az üng újja. 3) Átv. feslik neki a hárs, am. sikerűl neki, amit tesz, kedve szerint megyen dolga.
