FANYAR
FANYAR, (fany-ar) mn. tt. fanyar-t, tb. ~ok. 1) Mondják nedvről, vagy nedvvel biró testről, mely éretlen savanyúságu, vad izű, fojtós, mely a szájat öszvehúzza, vonja. Fanyar egres, fanyar bor, fanyar birsalma, fanyar som, kökény. Egyezik vele a túl a Dunán több vidéken divatos vonyár, és a régies venyerék, (sicera). 2) Átv. ért. kedvetlen, kemény; szűk korlátok közé szorúlt; erős fegyelem alatt levő. Fanyar ember. Fanyar élet. Ezen értelemben hangra nézve is némi rokonságban van a sanyar szóval. l. SANYAR.
